Gina dühösen mordult egyet. A mosógépből a ruhákat idegesen a piros műanyagkosárba pakolva caplatott ki a helyiségből. Olyan sungal vágta be lábával az ajtót, hogy a félfa mellett megrepedt a vakolat. Hangos léptei visszaverődtek az üres falakról.
-Ugye dolgozol már rajta, hogyan fogod helyrehozni?-vágta ki a résnyire nyitott ajtót, mely valamit minden bizonnyal levert a polcról, ám ez a lányt csöppet sem érdekelte. A halk nyöszörgést hallva figyelte, ahogy Jen lehúzza a fejéről a párnát és kócosan, álomittas tekintettel igyekezett fényben álló alakjára fókuszálni. Hosszú másodpercek telétek el és Gina egyébként is fogyóban lévő türelme pillanatról pillanatra mind jobban megcsappant.-Azt kérdeztem..-remegett meg a vörös lány keze a frissen mosott ruhákkal teli kosáron.
-Hallottam mit kérdeztél, de mivel nem tudom miről beszélsz megtennéd, hogy fogod magad és olyan gyorsan lelépsz, mint, ahogy jöttél?-Jen hangja fáradtan csengett, s amint utolsó szavak is elhagyták ajkát visszaroskadt a párnára, jelezve, hogy számára a beszélgetés befejezettnek tekintett.
Gina arcán megrándult egy ideg és az ágyhoz lépve lecsapta a szélére a nehéz súlyt, mely félig a boszorkány lábán landolt.
-Normális vagy?-ült fel olyan gyorsan Jen, mintha rugó rántotta volna fel. Most már végérvényesen lemondott arról, hogy visszafeküdjön. Hunyorogva kezdte dörzsölni a szemeit, majd lábait maga alá húzva hangosat sóhajtva figyelte, ahogy az előtte álló vörös ördög átszellemülten kotorászik a szennyeskosárban.-Elárulnád mi a problémád? Vagy, hogy miért a mi szobánkban tervezed kiteregetni a ruhákat?-tette fel a kérdést, mire csak egy felhördülés volt a válasz, majd Gina az ölébe dobott egy nedves ruhadarabot.
-Ez a problémám és elárulom, hogy addig nem megyek innen, amíg helyre nem hozod.-Gina karba font kézzel nézte, ahogy a fiatalabbik Winchester barátnője úgy fogja meg a vizes melltartóját, mintha az leprás volna. A pántjánál fellógatott csipke együttes felső része engedelmesen fordult körbe a kezében. Amikor látta, hogy a boszorkány épp újabb kérdést tenne fel, az ajtóhoz lépve felkapcsolta a villanyt, hogy a tények nyilvánvalóak legyenek. Jen hunyorgott néhány percig, majd vállat volt.
-Cicifix. Na és?
-Ez valaha fehér volt.-bökött a vadász lány ingerülten a vörös és szürke egy keveredett árnyalatában díszelgő ruha felé.
-Aha.-húzta el a száját Jen és szemmel láthatóan épp magába fojtott valami szarkasztikus megjegyzést. A melltartót hanyagul a kupac tetejére dobva nézett fel az előtte állóra.-Nem igazán értem mi közöm ehhez.
-Az, hogy te tetted tönkre!- Gina ismét felkapva a fehérneműt újra a boszorkányhoz dobta, aki immár elkapta azt.-Összemostad a színes ruhákkal. SZÓVAL MOST hozd helyre!-lábával vehemensen dobolt a padlón.
-Megtennéd, hogy nem vágod hozzám többször?-rázta meg a fejét Jen, de vörös mintha meg sem hallottam volna, csak folytatta.
-Ez volt az egyetlen szettem, ami még nem ment tropára a vadászatokon a vértől.-tette csípőre a kezét, mire a másik lány szemét forgatva meredt rá és halkan eleresztett egy ’Ó, hogy oda ne rohanjak’-ot.-Szóval hozd helyre MOST!-Jen hangosat sóhajtott, majd utat engedett egy mosolynak.
-Elárulnád milyen nap van ma?-kérdezte mit sem törődve a másik kirohanásával.
-Kedd, de ennek mégis mi köze..
-És milyen nap volt tegnap?-emelte költőien maga elé a kezeit a boszorkány.
-Ne csinálj már úgy, mint egy két éves gyerek, aki nincs tisztában a hét napjaival!-csattant fel Gina.
-Ecsetelhetném, hogy kettőnk közül ki mivel nincs abszolút tisztában.-Jen halk kacaj kíséretében kikászálódott az ágyból, majd mielőtt a vadászlány nekironthatott volna szembefordulva vele, hatalmas mosollyal az arcán, lassan és tagolva kezdett el magyarázni, mintha beszélgetőpartnerének felfogásbeli problémái volnának.-És ha ma kedd van az azt jelenti, hogy tegnap hétfő volt. Rendben, kedden Jen a soros a mosásban, de azért az adagért nem ő a felelős, amit éjfél előtt helyeztek a mosógépbe.-mondata közben lassan gesztikulálva mímelte el az elmondott mozdulatsort.-És ki mos hétfőnként?-kérdése végén félrebiccentette a fejét, mint egy óvodás kislány és várt, hogy Ginának végre leessen a tantusz.
-Dean..-motyogta a vörös halkan, mire Jen hangosan tapsolni kezdett.
-Remek! Nyertél egy marék levegőt!-amint abbahagyta a tapsot a boszorkány felkapta az ágyról a kosarat és a vadász lány kezébe nyomta.-És most ha megtennéd, hogy eltűnsz, nagyon hálás lennék!-hevesen vállainál fogva taszigálja kifelé a vörös lányt, mielőtt az megszólalhatna már az orra előtt be is vágta az ajtót.
Gina hangosan fújta ki a levegőt és épp elindult volna, hogy számon kéje barátját, miért ilyen felelőtlen és idióta, majd mikor megfordult meglátta a falnak támaszkodó Deant, aki épp őt figyelte, arcán a levakarhatatlan vigyorral. Az idősebb Winchester sem hagyta szóhoz jutni párját.
-Nem kell még egyszer elmondanod, mindent hallottam.-nevette el magát a vadász, majd közelebb lépve csókot lehelt dühös barátnője homlokára.
-Dean..-dobbantott egyet a lábával Gina, mikor Dean a konyha felé indult. Idegesítette, hogy mindenki ilyen könnyen lerázza. Az említett személy visszafordult és ahogy a lány belenézett azokba a sugárzó zöld szemekbe a haragja menten elpárolgott és hirtelen már az sem volt olyan eget rengetően fontos, hogy a férfi bocsánatot kérjen tőle a tönkretett ruhadarabért. Ahogy a vadász visszalépett mellé, ő úgy motyogta maga elé a szavakat, mint egy rossz kedvű kisgyerek.-Az volt a kedvencem.-úgy vizslatta a fura színű melltartót, mintha csak az varázsütésre ismét kifehéredhetne. Annyira elmélázott, hogy csak Dean karcos suttogása húzta vissza a földre.
-Nekem is az volt.-nevetett a vadász.-Legfőképp mikor lerángattam rólad.
Mindketten elnevették magukat, majd Gina hagyta, hogy a vadász óvatosan megcsókolja őt.
-Jesszus menjetek szobára!-Jen szarkasztikus hangja törte meg a pillanat varázsát, aki kilépve a szobájából, őket megkerülve tűnt el a folyosón. A vörös lány gyerekesen nyelvet öltött rá, majd Dean szavaira figyelt.
-Ne is törődj vele, csak féltékeny, hogy Sam nincs kéznél.-kacsintott a férfi, majd átvette a lánytól a szennyeskosarat és a szobájuk felé indult vele, intve a lánynak, hogy kövesse.
Gina pedig abban a tudatban lépkedett utána, hogy azok a göncök bizony nem lesznek egyhamar kiteregetve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése