2017. november 5., vasárnap

Just a glass of wine


"Nem ítélkezem, mert valahol biztos meg van írva a lista,
Ki lesz a gyenge holnaptól és kiből válik egy mocskos alkoholista."
-avagy öljük meg a hangulatod. Legjobb ihletforrás. Szóval jó iszogatást Rose. <3







Csak egy pohár bor.

Ahogy kiveszem a dugót a palackból, émelyítő édeskés illat csapja meg az orromat. Mosolyra húzódik a szám. Halk koccanás hangja tölti be a szobát, ahogy az üveg a pohárhoz ér. Töltök.
 

Csak egy pohár bor.

Leteszem az italt az asztalra és kezembe veszem a poharat. Leülök. Az öreg kanapé megadóan reccsen súlyom alatt. A megkopott piros kárpit utat enged egy foszló szálnak, s az anyag halkan hasad tovább néhány centit.


Csak egy pohár bor.


Tekintetem a pohárban hullámzó vörösségről rád emelem. A tévé mellett ülsz azon a szétesni készülő karosszéken és csak figyelsz. Tekintetedben valami huncut csillogás játszik, és én majdnem megkérdezem:
„Mi az?”.
De nem. Nem teszem meg. Félek, elrontanám a pillanatot. Félek, amint szólásra nyitnám a szám, darabokra szakadna körülöttem a tér. Félek, ha kérdenélek eltűnne ez a csöpp boldogság is, ami van most nekünk.


Csak egy pohár bor.


Csend van. Pedig nincs egyedül. Itt vagyunk. Egymás tekintetébe burkolózva élvezzük. Élvezzük a némaságot.


Csak egy pohár bor.


Iszom. Arra a néhány pillanatra elszakítom tekintetem rólad, s hagyom hogy a fanyar íz végigszántsa ajkaimat, nyelvemet s nyelőcsövemet is. Sóhajtok, s halk hang szakad fel torkomból.  Aprót kacagok, majd mint akibe villám csapott feléd nézek ijedten.  De nem tűntél el.  Itt vagy.


Csak egy pohár bor.

Felállsz és kinyújtóztatod elgémberedett tagjaidat. Megértelek. Nem lehet valami kényelmes az az ülőhely. Az asztalhoz lépsz és a még üres poharat színültig töltöd. Ismét szólni akarok.
„Hé Dean, ne ess túlzásba! Nem kell sietni. Megvár. Élvezd ki.”  De nem. Most sem beszélek.
Még akkor sem, mikor mellém ülsz.


Csak egy pohár bor.


Már nem a némaságba burkolózom. Hanem az illatodba. A közelségedbe.  Az örök smaragdcsillogásba a szemedben. A mosolyba, amit küldesz felém.


Csak egy pohár bor.


Kezd szokatlan lenni a hangtalan mindenség, mégis valahol jól esik. Bár furcsa, nem szoktál ilyen csendes lenni. Én sem.
Főleg nem egyedül. Ahogy nézlek egy pillanatra üveges tekinteted azt sejteti velem, ugyanarra gondolunk.


Csak egy pohár bor.


Mióta Sam és Jen elmentek levadászni a vámpírfészket a szomszédos államba, Lena és Cas pedig be vackolták magukat a bunkerbe, hiába csak négyen voltunk olyan kicsinek tűnt az az óriási hely.  Vagy csak kettesben akartunk lenni.


Csak egy pohár bor.


Rufus kis faháza nem a legmeghittebb kuckó tudom, de mégis ez volt az első ötletem. Hisz tisztában vagyok vele, hogy neked is  betelt már a pohár a lepukkant motelekkel.
Lelakott hely ez is belátom. Hisz Jody volt utoljára aki takarított itt jó hónapokkal ezelőtt, de mégis csak az számít, hogy mi itt vagyunk nem?


Csak egy pohár bor.


Ajkadhoz emeled a poharat, s mielőtt az alkohol szádhoz érne a lendülettől egy adag vörös folyadék terül szét fehér ingeden.
„Én mondtam, hogy ne ebben gyere. Megmondtam.” Igen. Még otthon. De kire hallgatsz te Dean Winchester mondd?  Kire hallgatsz önmagadon kívül?


Csak egy pohár bor.


Nevetsz. S a mozdulatban újabb cseppek hagynak foltokat a farmerodon és az enyémen is. De nem vagyok dühös csak nézlek, ahogy esetlenül fogod a félig teli poharat, s nézem a bőrödön leszánkázó halvány vörös folyadékot.


Csak egy pohár bor.


-Ki tudod szedni Rose?-kérded az ingre bámulva, de tested még mindig rázza a nevetés.
Te nem félsz beszélni. Benned nincs az az érzés, ha megtörik a nyugalom.. Benned nincs.
Talán nem is volt soha. Ezért volt annyira furcsa a csendességed.


Csak egy pohár bor.

Talán miattam csináltad. Tudtad, hogy néha szükségem van rá. Aztán ez is, mint a füstbe ment terv. A lángja megvolt. Aztán lelocsolta egy pohár bor.
Mint régen. Mint hosszú évekkel ezelőtt.


Csak egy pohár bor.


Az arcomra kiülő mosolyt levakarhatatlannak érzem. Ez talán még akkor sem lenne másképp, ha valami szörny ránk törné az ajtót. De talán akkor mégis..
Bár most nem ezekre a szarságokra gondolok. Csak barangolok saját gondolataimban, mint könyvespolcok között, majd megfogva egy régi kötetet lapozgatni kezdek emlékeimben.
Aztán megtalálom.


Csak egy pohár bor.

Könnyes ködfelhőn keresztül látom az arcodat, s halk kacajt megeresztve teszed le a poharat az asztalra, majd karjaidba vonsz. Érzem, ahogy remeg a mellkasod, miközben megszólalsz.


Csak egy pohár bor.


-Pont mint akkor igaz?-nevetve bólogatok szorosan hozzád tapadva. Könnyeim áztatják a fehér anyagot.
-Pont, mint akkor.-motyogom és hagyom, hogy agyam elém vetítse a képet arról az estéről.

Csak egy pohár bor.


Emlékszem egy lidércre vadásztunk talán Milwaukeeban.  Mi voltunk a gyorsabbak. Én és Jen. Ti csak utánunk érkeztetek.  Akkor már nem bántunk veletek olyan szigorúan, mint először. Akkor már, harmadik negyedik találkozásra, nem voltatok idegenek.
Nem voltál idegen Dean.


Csak egy pohár bor.


Összedolgoztunk és elintéztük a rohadékot. Bár nehézséget okozott, hogy a húgotok telefonhívása miatt buktunk le egyszer, mikor lesből akartunk támadni a bestiára. Emlékszem Jen és Sam nagyon összekaptak, hogy Lena miért ilyen felelőtlen és miért nem vár a hívásotokra. Sam pedig csak a tesótokat védte, bár mind megértettük az én társamat is, hisz az egész félresikerült akció sikerrel járt, de az ő karja bánta közben. De az aggódó testvér sem volt megérthetetlen. Tudjuk. Tudtuk.


Csak egy pohár bor.

Fáradtan tértünk be abba a bárba a motel mellett.  Jen nem sokáig tudta alakítani a durcás kislány szerepet. Az asztalunkon magányosan ránk bámuló sörösüvegek oldották a hangulatunkat.
Aztán Jen azt mondta fáradt és elmegy lefeküdni. Az öcséd pedig  úriember módjára a elkísérte, elvégre egy lánynak nem szabad sötétedés után mászkálnia az utcán. Nonszensz és abszurd volt a gondolat, hogy egy vadászt féltsen jóval hajnal kettő után attól, hogy félrészegen megtegyen pár száz métert a szobáig. De mindenesetre jól járt. Sam Winchester mindig az a férfi marad, akiből sosem hal ki a lovagiasság.


Csak egy pohár bor.


Mi még maradtunk és szép lassan kiveséztünk mindent. Az elcseszett családot, a félresikerült vadászatokat, az elkószált vadakat. A bosszút.  Egymást.
Aztán már éreztem, hogy a következő kör italra nincs szükségem. Javasoltam, hogy menjünk, te pedig rögtön rábólintottál.


Csak egy pohár bor.


Emlékszem, nem hagytad, hogy a kocsiban aludjak, miután Sam a mi szobánkban ragadt az ágyunk azon térfelén alva, mely az én helyem lett volna. Jen mellett.
Nem. Te berángattál a saját szobátokba és felajánlottad, hogy majd alszol a földön. Én csak ráztam a fejem.
Aztán megkérdezted nem vagyok-e fáradt. Én újra nemlegesen bólintottam.
Te felnevettél és a kis hűtőből kivettél egy palackot. Bor volt.


Csak egy pohár bor.


Emlékszem, szinte abban, a pillanatban kijózanodtam, ahogy kezembe nyomtad a poros poharat. Csak nevettél mellettem és én pedig néztelek.
Akkor is túl töltötted a magadét és amint nagy lendülettel az ágyra ültél a vörös folt már ott éktelenkedett a szürke pólódon.
-Ki tudod szedni Rose?-néztél rám érdeklődve, s úgy tettél, mintha nem ismernéd a fortélyokat a folt eltávolításra. Mintha csak a bort nehezebb lenne kimosni, mint a vért.


Csak egy pohár bor.


Én bólintottam és azt mondtam vedd le a felsőrészt. Te engedelmes kisgyerek módjára teljesítetted kérésemet. Ezt a jó szokásod bár megtartottad volna.   Csak pár percre volt szükségem, hogy a vörös helyett csak a víz áztatta sötét anyag legyen kezemben. Te mindvégig figyeltél. Félmeztelenül.


Csak egy pohár bor.


Ahogy a pólód már a  fotelre terítve száradt  te elém elém léptél. Közel. Túl közel. Aztán kezembe nyomtad a poharat, amit úgy bámultam, mintha csak méreg volna. Aztán téged néztelek.
Akkor azt gondoltam, ezzel az egész műsorral csak alkalmat kerestél rá, hogy mutogasd magad. Hogy  ha már a tesódnak összejött egy jó éjszaka, hát neked is legyen.


Csak egy pohár bor.


Vagy, mintha attól féltél volna, hogy én enélkül nem rángatom majd le rólad a ruhát. Hát nem vetted észre a jeleket Dean? Nem voltam elég világos? A te szemeddel mérve talán nem, pedig akartalak.
De akkor ott behúztam a kéziféket. Az első adandó alkalommal, amikor megvolt a zöld út és a padlógáz én lassítottam.


Csak egy pohár bor.


Arra gondoltam, mi lesz ha félresiklik az egész vagy egyszerűen csak másnap lelépsz és nem látlak többet. Nem vagyok az egyéjszakás kalandok híve. Nem vagyok éjjeli pillangó, de Istenre esküszöm, te megbabonáztál Dean Winchester. Úgy vonzottál magadhoz, mint az örök sötétben felgyulladó fény.
És tudtam, ha az a pohár kiürül én nem tudom tovább nyomni a féket.


Csak egy pohár bor.


De elhiszed, hogy annál jobban még semminek nem örültem, hogy akkor elgyengítettél?
Hiszen csak rám villantottad gyönyörű mosolyod és azt mondtad.
-Ugyan Rose, ez csak egy pohár bor.
Gyöngyöző kacajod csak addig tartott, míg a vörös folyadék eltűnt a poharamból, s számban szétáradó kesernyés ízt ajkad édes zamata váltotta fel. Mert akkor elkezdtünk valamit, ami azóta is folytatódik.  De mindehhez kellett egy finom löket. Kellett egy kis bátorítás. Kellett valami. Nem sok.
Csak egy pohár bor.



1 megjegyzés:

  1. Jé egy fick! Nekem? Nem kellet volna.*kapja ki mohón a kezedből,hogy a sarokba elvonuljon olvasni és ha bárki meg merné zavarni, összekuporodva fújna dühösen a zaklatóra és Gollamot megszégyenitően mondaná hogy: ENYÉM!DRÁGASZÁG.* -Moony

    VálaszTörlés