Egy pici. Talán. Megihletett na.
Pont, mint azok a fehér lepelbe bújtatott emberek a farakáson. Már nincsenek. Vagy, mintha soha nem is léteztek volna.
Legalábbis Jack így érezte azokban a végtelenül hosszúra nyúlt percekben.
Ott volt az édesanyja teste készen arra, hogy semmivé legyen, s ott volt azé a férfié is, akit ezidáig apjának hitt. Akit apjának választott. Akinek meg kellett volna őt védenie ebben a gonosz és veszélyes világban. De már senki sem maradt, akihez tartozhatna.
Ha őszinte akart lenni magához, be kellett látnia, hogy születése percétől kezdve egyedül volt. Csak a cél lebegett szemei előtt, hogy apjára találjon, de ahogy pillanatról pillanatra tisztult előtte a kép, annál inkább borította sötétség életének ezen szakaszának alagútját, melynek végén már csak pislákolt a fény s minden másodperccel mintha kilométerekre távolodott volna tőle, hogy szép komótosan vesszen a rideg ismeretlen letargia sötét homályába.
Abba, ahol mindent elvesztett.
-Akarsz mondani valamit?-a magas férfi hangja élesen hasított Jack gondolataiba, s ezzel felrázta őt abból a mély kavargó mocsárból, mely most minden erejével a végső elkeseredés végtelenségébe akarta taszítani. Talán ezért telt kis időbe az, hogy gondolataiból néhány értelmes szónak utat találjon ajkaihoz.
-Én..-itt megtorpant egy pillanatra.-Mit kell mondani?-nem azért tette fel a kérdést, mert... Valójában ő maga sem tudott indokot csupán annyira életidegen volt a helyzet számára, mint eddig akármi más a világon. Mint a kényelmetlen ruhák, a fura gépek, az emberek vagy azok a hangok a fejében. Azok a dühös hangok..
Talán csak azért nem tudta, miről kellene beszélnie, mert neki nem adatott meg senki, aki segítene neki abban, mit is mondhatna. Legalábbis eddig nem.
-Persze.-sóhajtott a mellette álló, és valahogy úgy rémlett, a másik alak a találkozásuk első pillanatában talán mintha Samként emlegette volna őt.-Köszönöm.-fordult felé. A félangyal pedig ugyanazzal az értetlen ábrázatával nézett rá, amivel eddig is illette-Köszönetet mondunk. És, hogy sajnáljuk.-egy pillanatig Sam elmélázni látszott a farakáson, melyre a másik férfi most locsolt valami folyadékot.-Hogy reméljük, ahol vannak, ott nincs bánat és fájdalom.-aztán visszafordult hozzá és aprót bólintva folytatta.-Hogy egy jobb helyen vannak.- Sam tekintetét ismét a testekre vezette, s ezzel egyidejűleg a másik alak odalépett mellé.-Elbúcsúzol.
Jack számára ez a fogalom pont annyira volt ismeretlen, mint amennyire ismerős. A kettősség ott bujkált minden porcikájában, ott cikázott gondolatainak mezsgyéjén, ott volt mindenütt benne. Szinte már várta mikor és hol akar majd kitörni.
A másik beszélt valamit, de szavai nem jutottak el Jack tudatáig. És bár egyszer rápillantott a furcsa duó alacsonyabbik tagjára, mintha értené, de mondandója megrekedt valahol félúton.
A nephilim csak figyelte a magaslatra emelt alaktalan, bábú-szerű körvonalakat, s azt, hogy a szél, hogyan kap bele játékosan a fehér lepedők egy szabadon hagyott csücskébe, majd hogyan áll tovább, mintha a tóparti kis ház hátsó udvarának apró jelenete csak egyetlen kósza pillantásra volna méltó.
Jack egy pillanatra elmélázott a jelenségen, s szinte esküdni mert volna rá, hogy irigyli is azt a vad, szabad, táltos szelet, melynek nincs félnivalója sem itt, sem máshol. Akinek nem szolgál béklyójául ez a korcs bolygó. Ez a világ, melyet nem a szeretet irányít, hanem a harc a túlélésért.
Aztán csak arra eszmélt fel, hogy a sírt egy szempillantás alatt felemésztették a lángok. De szinte még a tűz ropogása sem volt hallható, csak az az ordító és fájdalmas némaság, mely bilincsbe vont három alakot ott a semmi háta mögött. Azon a csendes kis búcsúztatón.
És bár hiába, a fiúnak mondhatni ismeretlen volt még az egész világ. Félelmetes és idegen. Sok mindent nem tudott még, de valamit abban a néhány percben megértett.
Nem azoknak a szavaknak van nagyobb jelentősége, amiket kimondunk, sokkal inkább azoknak, amiket magunkban tartunk. De a legnagyobb ereje mégsem a szavaknak van.
Hanem annak a csendnek, ami követi őket. A csend súlya a legnehezebb teher.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése