MoonBerry
▿ Válaszfick: Seven steps▿
-Rose szemszöge-
Az éjszaka csendjét hangos víz csobbanás törte meg. Amit egy összetört szív néma sikolya követett. A jéghideg víz örömmel fogadta a tested amely percről percre mélyebbre merült az ölelésében. Az idő múlásával és a levegő csökkenésével többé nem féltél a magánytól, vagy hogy egymagad vagy a sötétben és a csendben. A halál tárt karokkal várt és te örömmel lökted magad a karjaiba csak,hogy még az utolsó légbuborék távozása előtt egy távoli hang keltette fel a léghiánytól elködösült elméd.
▿ Válaszfick: Seven steps▿
-Rose szemszöge-
Az éjszaka csendjét hangos víz csobbanás törte meg. Amit egy összetört szív néma sikolya követett. A jéghideg víz örömmel fogadta a tested amely percről percre mélyebbre merült az ölelésében. Az idő múlásával és a levegő csökkenésével többé nem féltél a magánytól, vagy hogy egymagad vagy a sötétben és a csendben. A halál tárt karokkal várt és te örömmel lökted magad a karjaiba csak,hogy még az utolsó légbuborék távozása előtt egy távoli hang keltette fel a léghiánytól elködösült elméd.
„Egy második csobbanás?”-gondolod
magadban.
Ugyan nincs még
egy olyan bolond, mint te hogy pont épp ugyan azon a napon, pont itt a vízbe
vesse magát. Gondolatod végére érve többé már nem vacogtál, sőt mintha melegség
járt volna át, amit végül eszméleted elvesztése koronázott meg.
Csakhogy aztán percekkel
később felköhögd a tüdődet szorító vizet. Miután elég oxigén jutott az agyadba
és képes voltál tisztán látni, átkozva kerested az életed megmentőjét. Magad
mellé tekintve meg is tálaltad a bőrig ázott "hőst". Viszont arcodon
a döbbenet, hamar felváltotta a dühöt. -Rose...?
Hazatérve a bunkerba a csend fogadott.
Lassan haladtam le a vaslépcsőn és a teret a lépteim visszhangja töltötte be. Percekkel
később, végigjárva a létesítményt teljesen megbizonyosodva jelenthettem ki, hogy
egyedül vagyok. A konyhába lépve felkapcsoltam a lámpát és figyelmem az
asztalon heverő laptop ragadta meg, valamint a mellette heverő üres whiskey-s
üveg és a hozzátartozó pohár. Táskám és kulcsaim az asztalra helyezve, leültem
a gép elé és megnéztem merre jár a tulaja. Ahogy a gps adatait betöltötte a
képernyő, ajkaim hitetetlen sóhaj hagyta el. - Ugyan hol máshol lennél...-
felkapva holmijaim már fél lábbal az ajtóban jártam, hogy aztán a nem rég
köszöntött vaslépcsőn felrohanjak és sietősen távozzak.
Egy félórába
sűrített, egy órás utat levezetve megérkeztem ahhoz a bizonyos hídhoz, ahonnan
a gps jele érkezett. Járműmből kivágódva tekintetem ide-oda kapkodva kerestem
Jen-t. Reménykedve, hogy megpillantom őt valahol a peremen, hátha még nem vetette
le magát a bolondja. De miután az átjáró felületén hiába kerestem, a széléhez
rohanva az alattam elterülő vizet pásztáztam buborékok után kutatva. De semmi,
viszont ahogy a víz haladt úgy magával sodorta a még épphogy látható víz
köröket, amit valószínűleg a becsapódás kelthetett. Átrohanva a túloldalra
rögtön kiszúrtam a buborékokat a víz felszínén és mit sem késlekedve vetettem
le magam a hídról. A többi pedig a szokásos procedúrát követte. A víztől elázva,
átfagyva, kimerülten és dühösen pillantottam ex-vadász társamra.
- Komolyan?!...Magasabb
hidat nem is találhattál volna! Ha már a becsapódástól a nyakad töröd akkor
most egy útkereszteződésnél állhatnék, hogy eladjam az első szülöttem, -
kezemmel hadonászva csak a hasamra ütve mondtam valamit amivel kereskedhetnék
egy démonnál, ugyanis egy nefilim lelkét nem olyan könnyű eladni...-vagy tudom
is én! - kirohanásommal mit sem törődve felállsz és a víz felé fordulsz, ezzel
hátat fordítva nekem.
- Mit érdekel,
hisz leléptél...- követve a példád én is felálltam és melléd léptem.
- Igen de nem
azért, hogy te cakkumpakk csak úgy eldobd magadtól az életed! Hogy aztán még
nekem legyen bűntudatom miatta..
- Oh! Már
mindent értek.. Ha csak ezen múlik akkor ne aggódj leveszem ezt a terhet a
válladról, mint ahogy a többit is... - hangodból áradt a keserűség.
- Ja, mert ez pont így működik...
- Szóval most
minden egyes alkalommal azt fogod figyelni, hogy mikor lépek újra?
- Meg akarod
tenni újra?-válaszképp egy vállvonást kaptam. - Kérdésedre válaszom, nem. Mert
az azzal járna, hogy visszaköltözöm amit nem akarok. MÉG nem...
- Megértem.
Úgysem tudnál megmenteni önmagamtól. - fejem ingatva megindulok a domb partján,
hogy visszasétáljak a kocsimhoz de még visszafordulok. S látom hogy egy centit
sem mozdultál ,éppúgy háttal állsz ahogy eddig is.
- Ha annyira
megakarsz halni, halj meg vadászként. Méltósággal. Ha viszont élni akarsz,
akkor tudod hol találsz. Valamint, csak mert az emberek nem közvetlen vannak
melletted nem feltétlen vagy egyedül..-egy pillanatra a zsebemben kezdtem el
kutatni és kezembe kaparintva a keresett tárgyat elővettem.-Hé!- szólok,hogy
figyelmed felém fordítsd és kézmozdulattal jelzem,hogy dobni készülök majd a
második mozdulatnál meg is teszem. A tárgy sikeresen nálad landol és már a
tapintásából tudod,hogy mi az. -Ez a Babyben maradt, gondoltam szeretnéd
visszakapni.- míg te a tied szét bontod a kezedben én addig a párjával játszom,
ami most is a nyakamban lógott. Nem szólsz semmit nem is helyezed fel, de
elrakod zsebre és bólintasz, mire én is így teszek. – Elvigyelek?Csak mert még
van dolgom a bunkerban. - ajánlom fel az ingyen fuvar lehetőségét, de fejeddel
intesz,hogy nem élsz vele, mire én vállat vonok és tovább indulok. - Nos akkor
addig is AKF.-intek hátra búcsúzásképp remélve,hogy legközelebb is élve
talállak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése